A túlfeszültségvédő eszközök olyan általános eszközök, amelyek az elektromos és elektronikus eszközök túlfeszültség okozta károsodásoktól való védelmére szolgálnak. De elgondolkozott már azon, hogyan működnek ezek az eszközök, és hogyan fejlődtek az idők során? Ebben a cikkben megvizsgáljuk a túlfeszültség-védelmi eszközök történetét, és azt, hogy miként tervezték őket az elektronika védelmére.
A túlfeszültség elleni védelem korai napjai az 1800-as évek végére vezethetők vissza, amikor a villámcsapások először jelentettek veszélyt az elektromos rendszerekre. Akkoriban biztosítékokat és megszakítókat használtak az elektromos rendszerek túlterhelés és rövidzárlat elleni védelmére, de nem voltak hatékonyak a villámcsapás okozta túlfeszültség ellen.
Az 1930-as években fejlesztették ki az első túlfeszültség-védő berendezést. A „villámhárítónak” nevezett eszközt azért találták ki, hogy megvédje a telefonvonalakat a villámcsapástól. Ez egy egyszerű eszköz volt, amely egy gázzal töltött csőből állt, amely elektromos áramot tudott vezetni, ha nagy feszültséget kapcsoltak rá. Ez a találmány megnyitotta az utat a modern túlfeszültség-védelmi készülékek számára.
A modern túlfeszültség-védelmi eszközök ugyanazon az elven működnek, mint a korai villámhárító. Úgy tervezték, hogy a nagyfeszültségű túlfeszültségeket elzárják az elektronikus eszközöktől a földelővezeték felé, megvédve az eszközöket a sérülésektől.
A túlfeszültség-védelmi eszközöket számos kulcsfontosságú alkatrészből tervezték, beleértve a fém-oxid varisztorokat (MOV), a gázkisülési csöveket (GDT) és a hőbiztosítékokat. A MOV-ok a túlfeszültség-védelmi eszközök leggyakoribb alkatrészei. Félvezető anyagból készülnek, amely képes elektromos áramot vezetni, ha nagy feszültséget kapcsolnak rá. Ha túlfeszültség lép fel, és a feszültség meghalad egy bizonyos szintet, a MOV-ok az áramot elvezetik a védett eszköztől a földelővezeték felé, megakadályozva, hogy a feszültség károsítsa az eszközt.
A GDT-ket túlfeszültség-védelmi eszközökben használják a nagyfeszültségű túlfeszültségek elleni védelemre, és a MOV-okhoz hasonlóan működnek. Olyan gázt tartalmaznak, amely ionizálódik, amikor nagy feszültséget kapcsolnak rá, és vezető utat hoznak létre a nagyfeszültségű forrástól a földig. véd a villámlástól és más nagyfeszültségű tranziensektől.
Hőbiztosítékokat használnak a túlfeszültség elleni védőberendezésekben, hogy megvédjék a túlmelegedéstől. Úgy tervezték őket, hogy lekapcsolják a védett eszköz áramellátását, ha a túlfeszültség-védelmi eszköz túlságosan felforrósodik, megelőzve a csatlakoztatott eszköz károsodását.
Összefoglalva, a túlfeszültség-védelmi eszközök nagy utat tettek meg az elmúlt évszázadban, és a modern túlfeszültség-védelmi eszközöket fejlett alkatrészekkel tervezték, hogy megvédjék elektronikus eszközeinket a nagyfeszültségű túlfeszültség okozta károktól. Legyen szó villámcsapásról, áramkimaradásról vagy egyéb elektromos problémákról, a túlfeszültség elleni védőeszközök nélkülözhetetlen eszközei értékes eszközeink megóvásának a sérülésektől.
