A túlfeszültségvédők történeti fejlődése

Túlfeszültség védő, más néven villámhárító, egy elektronikus eszköz, amely biztonsági védelmet nyújt különféle elektronikus berendezések, műszerek és kommunikációs vonalak számára. Ha külső interferencia miatt hirtelen túlfeszültség vagy túlfeszültség keletkezik egy elektromos áramkörben vagy kommunikációs vonalban, a túlfeszültség-védő nagyon rövid időn belül képes vezetni a sönt, ezáltal elkerülhető a túlfeszültség károsodása az áramkörben lévő többi berendezésben. Túlfeszültségvédők, AC 50/60HZ, névleges feszültség 220V/380V táprendszerhez, közvetett villámcsapások és közvetlen villámhatások vagy egyéb tranziens túlfeszültségek védelmére, alkalmas otthoni, tercier iparra és ipari használatra.túlfeszültség-védelemkövetelményeknek.

A legprimitívebbtúlfeszültség védőA 19. század végén jelent meg a karom alakú rés, és légvezetékekben használták a berendezések szigetelését károsító villámcsapás okozta áramkimaradások megelőzésére. Az 1920-as években megjelentek az alumínium túlfeszültség-védők, oxidfilmes túlfeszültség-védők és tabletta túlfeszültség-védők. Cső alakútúlfeszültségvédőkaz 1930-as években jelent meg. A szilícium-karbid villámhárítók az 1950-es években jelentek meg. A fémoxid túlfeszültségvédők az 1970-es években jelentek meg. Modern nagyfeszültségűtúlfeszültségvédőknemcsak az elektromos rendszerben villámcsapás okozta túlfeszültség korlátozására szolgálnak, hanem a rendszer működése által okozott túlfeszültség korlátozására is. 1992 óta széles körben bevezették Kínába a Németország és Franciaország által képviselt ipari vezérlési szabványú 35 mm-es sínre pattintható SPD villámvédelmi modult, majd később az Egyesült Államok, ill. Nagy-Britannia is belépett Kínába.